A blogról
Maffiasnack
A nevem: nem fontos. Hívjanak csak X-nek. Persze akár be is mutatkozhatnék: rég kiszálltam az "üzletből". Évekig jártam a világot, aztán Olaszország, Columbia, New York, Makao és Moszkva után nyugdíjaztam magam. Végre a hobbimnak élhetek: az ízeknek. A maffia: a múlté. A nagy öregek és szemtanúk - már csak az emlékeimben élnek. Visszatértem. És nincs más dolgom, mint egy jó, kubai szivarral beülni újabb és újabb éttermekbe, csehókba, bárokba és bisztrókba: a legelegánsabbtól a legzüllöttebbig. Bárhova. Hogy kíméletlen lennék? Talán. De műértő is egyben. A régi fiúk röhögnének rajtam: "nézzétek már, a cimbora vénségére gasztrobloggernek képzeli magát. Fakanálra cseréli a kalibert." Tudjisten: nem sokban különbözik ez a korábbi mesterségemtől. Névtelenül, jeltelenül megfigyelni, aztán lecsapni. Ezúttal egy-egy különleges ínyencfogásra.
